MINDENNAPJAIM TÖRTÉNETEI..2.RÉSZ

 

 

 

2013.03.13. Folytatás....

 

 

A pozitív gondolkodás minden alapja, nekem a következő 12 pont az irodában is ki van rakva a falra.

 

1. Úgy nézek magamra mindig, ahogy csodára nézni illik – mert minden ember megismételhetetlen és egyedi. (Szécsi Margit verse nyomán)
    
2. Egyenrangúak vagyunk! - Nem helyezem magam alád, de föléd sem! 
    
3. Én én vagyok, Te pedig te! Azért vagyok a világon, hogy beteljesítsem küldetésem, nem pedig hogy megfeleljek elvárásaidnak! 
    
4. Képes vagyok elérni, amit akarok! 
    
5. Problémáim kihívások, melyeknek megoldására képes vagyok magam, vagy szeretteim segítségével
    
6. Elérem, amit igazán akarok – olyasmit akarok, ami előnyömre válik és előre visz. 
    
7. Meg akarom változtatni ami változtatásra szorul, elfogadom ami megváltoztathatatlan – képes vagyok különbséget tenni a kettő között. 
    
8. Hibáimmal és gyengeségeimmel együtt szeretem magam – mert tisztában vagyok tökéletességeimmel és erősségeimmel. Ugyanígy tekintek másokra is! Erényem a megbocsátás. 
    
9. Fenntartom a jogot arra, hogy változtassak véleményemen, mert a fejődésem során gyakorlásra, tapasztalásra és belátásra van szükségem. 
    
10. A negatív gondolkodók, elviselhetetlen emberek, szélsőséges kritizálók számára ajándékom egy mosoly, s a magam számára ajándékom a lehetőség, hogy bármikor otthagyhatom őket.
     
11. Szeretem magam, jól kijövök magammal, képes vagyok csendben egyedül lenni, s úgy bánok másokkal, ahogy elvárom, hogy velem is bánjanak. 
     
12. Testem, lelkem, értelmem egységet képez.

 Ha ezt a 12 pontot élni akarod, kinyomtatod, vagy minden nap elolvasod, akkor életed boldogabbá, teljesebbé és harmonikusabbá válik. Mondd el véleményed a pozitív gondolatokról, fogalmazd meg, mit jelent számodra a pozitív gondolkodás! Véleményed megosztásával segíthetsz magadon és másokon!

2013.03.14

 Kedves Olvasóim! Köszöntelek benneteket! Van pápánk... Halleluja... Néztem tegnap a közvetítést, a hideg futkosot rajtam. Ferenc pápa a nyomor küszöbéről jött, látta az éhezést, és az igazi nyomort. Szerintem nem véletlen, hogy ő lett a pápa. És nem véletlen, hogy a Ferenc nevet választotta magának. 

Ma egy kicsivel jobban érzem magam, imádkoztam, éjjel, sokszor felébredtem, bár pénzem az továbbra sem túl sok van. 2000 Ft van ... De ebben a három napban majd megpróbálok relaxálni, és magammal is foglalkozni. Szánjatok ti is magatokra egy kis időt. Tegnap a gyermekem leesett a csúzdáról, és összezúzta az arca jobb oldalát.. Épp ma amikor fényképeszkedés van az óvodában. Anyáknapjára és húsvétra...Szépen néz ki nyomorultam homloka.Nagyon féltem az édesapámat, nagyon rossz passzban van, és nagyon rossz bőrben, Istenem bárcsak tudnék rajta segíteni.. Soha nem hagyott magamra, ha nem volna én sem lennék,bármiben számíthattam rá. Nehéz időszak volt ez mindenkinek, két nagyon borzalmas év áll mögöttünk. Csoda, hogy túl vagyunk rajta. Nem szeretnék panaszkodni folyamatosan, mert soha senki nem látja rajtam, ha valami nem passzol az életemben. Meg azért is hoztam létre ezt az oldalt, hogy erőt adjak nektek, nem pedig azért, hogy még jobban a mélybe taszítsalak benneteket.  Hiszem és vallom, ahogy már többször is leírtam, egyszer mindennek eljön a maga ideje. 

"A hit látja a láthatatlant, elhiszi a hihetetlent, és eléri a lehetetlent." (ismeretlen szerző)

 A hit nem akarat, és nem vágyakozás, se nem puszta képzelet. A hit az Isteni segítségben való bizakodás, és Isten felettem álló végtelen erejének elfogadása.  - A hit kialakulása előtt megalkotunk egy tiszta szándékot, mely senkinek nem árt, senkit nem hoz hátrányos helyzetbe, illetve mentes minden öncélúságtól, kapzsiságtól, és önzéstől. Ezt az isteni tervvel összeegyeztetve, "engedélyt" kapunk annak megvalósítására. Az engedély, vagyis a szabad út persze nem könnyű. Bele kell tenni szívünket-lelkünket. - Az így kialakult szándék (motiváció) - amiért érdemes lesz kitartanom, és aminek a végén az elnyert valamit mások szolgálatába állíthatom, az lesz a cél, amiben majd hinni tudok. Hinni, hogy képes leszek ezt elérni. - V.I. 

Most szeretnék megosztani veletek egy Wass Albert idézetet. 

Wass Albert: Volt egyszer egy ember

(Annak, aki velem temetett)

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.  

De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró, csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. 
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti. És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára, és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homokszemcséket köddel kötötte össze. (Vasasszentgothárd, 1926. november )

2013.03.15

 Szép napot! Nem éppen könnyű éjszakán vagyok túl. Az időjárás teljesen viszontagságos, édesapám, immár 1 napja az M1 autópálya „fogja” . A forgalom semmire nem mozdul. A helyzet jelenleg is kilátástalan. Senki nem tudja mi fog történni és mikor tud egyáltalán hazaérni. Se étel se ital, így vannak 1 napja. Borzalmas. Egész éjjel aggódtunk, mi van vele, vagy mi lesz vele. Senki nem gondolta, hogy ez az ítéletidő így az országra köszönt. Vigyázzunk egymásra. Éjjel is csak azt kértem a Jó Isten vigyázzon rá. Tegnap mikor elindult akkor még ilyen helyzetnek nyoma sem volt…  A szél egyenlőre nem csitul, ami gondolom, nehezíti a munkások dolgát. Na de nem hiszem, hogy erre nem lehetett felkészülni, mikor minden híradás erről beszélt.Teljesen átfordul még a környezet is. Mintha feje tetejére állt volna Magyarország… Nem tudom hova vezet ez az egész, de jó vége biztosan nem lesz.  Hanyatlik az országunk.Hajnali két óráig semmit nem aludtam, folyamatosan a net segítségével néztem mi történik az országban, hogy tudjak segíteni az apámnak. Mert a híradások is mindenről szóltak csak a lényegről nem… Ötkor már fent voltam, imádkoztam, és az első volt, hogy hívtam apámat mi van vele. De ugyan ott vesztegelt ahol tegnap este 9-kor és hajnali 1 kor. Borzalmas.. Mindenkinek üzenem, próbáljatok meg ebbe a pár napban relaxálni.   Ez a pár nap adhat egy is feltöltődést, most én is azt fogom tenni. Lefekszem és füstölőt gyújtok és pihenek, a gyermek is alszik egy kicsit… Nem tudunk mást tenni.Még egy dolgot had meséljek el. „Api” volt feleségének édesapja súlyos beteg lett, egyik napról a másikra épült le, a diagnózis gégerák, millió áttétel, már morfiumozzák. Igazából karácsonykor jelentkeztek a panaszok, láncdohányos volt világ életében. A volt feleség, egy gonosz rosszakaró ember, számító, és mindenkit kihasznál maga körül…soha nem felejtem el, gyűlölt, amiért lányom született a volt férjétől. Azt hitte ezzel a vagyon majd osztódik, mert ott is a pénz a lényeg más nem..Aztán nézzétek meg, van egy 56 éves édesapja, és a Jó Isten valószínű elszólítja magához, ilyen fiatalon, mert soha nem figyeltek rá. A lánya miatt sem nyughatott soha. Az ember ott kapja vissza az életében tett gonoszságokat ahol az legjobban fáj.  Soha nem tudnék ilyen gonosz lelkű és számító lenni. Azt gondolták velük semmi nem fordulhat elő… Hát itt van. Látják szenvedni, az apát, akinek a szíve, amíg bírja addig lesz közöttünk… Mindenkit az éltében kell megbecsülni… Ne kívánjatok gonoszságot, segítsetek, segítsünk egymáson, mert az élet visszaadja….

 

2013.03.16

 

Jó reggelt Mindenkinek!

 

 

Végre újra süt a nap… Az édesapám is hazaérkezett 1 nap viszontagság után vonattal.  Viszont tegnap este megint nagyon csúnyán összevesztem „apival”. És ráadásul most sikerült a gyermek előtt mindezt. Kb. 2 hete elromlott a mosógépünk, kértem venni kell egy másikat, mert maga a javítás annyiba kerülne, mint maga egy új mosógép. De ugye az volt rá a válasz nincs pénz. Meg az, hogy 5 éve lakom itt, és egyetlen egyszer nem adtam a rezsibe 10 ezer Ft. És igazán vehetnék a 100 ezres fizetésemből, akár 80 ezerért mosógépet… Ennyivel hozzájárulhatnék… Hát tudjátok, ha lenne pénzem nem is gondolkodnék rajta. Megvenném.. Ez alatt az 5 év alatt én ezen a lakáson csak újítottam, ahogy az udvar is egy putri fészek volt, amikor ide jöttem. Kivakartam a szemétből, virágokat ültettem, és minden héten magam nyírom a füvet, a szomszédok meg röhögnek rajtam, sokszor annyit dolgozom az udvaron, létráról nyírom motoros fűrésszel a két méter magas sövényt, hogy nem érzem a kezeimet, meg a derekamat. És mindezért még egy dicsérő szót nem kaptam. Na nem hánytorgatom, mert szívesen magamért teszem, meg azért, hogy ne putriban éljek, hanem ami nem kerül effektíve pénzbe, azt megcsinálom, ha meg kell dolgozzak érte akkor is.  De akit ugye soha életében nem tanítottak, rendre mert 6 éves koráig a fenekét kitörölték, az nem is fog 40 évesen megváltozni.  Életében soha semmiért nem kellett megküzdenie, soha, az apja egy kész vállalkozást adott alá, amikor kikerült a középiskolából. És ami mérhetetlenül felháborít, hogy arra, ami az ő szórakozásnak kell, arra van pénz, 12 órát lehet ülni a kocsmában…. Ami ugye nem 2 forint. Fűteni nem fűthetek, van egy vonal húzva  termosztáton afelett nem csavarhatom fel a fűtést. 2 szintet fűtünk, a februári gáz számla, a 180 m2 esetében 120 ezer lett, aminek az áfáját visszaigényli, tehát 100 ezer. Nem érti meg az 2 szint esetében nem sok, hiszen van, aki 30 ezret fizet téli hónapban egy 53 m2 panellakásban a fűtésre. Most kitalálta, hogy fatüzelésre átváltunk. Úgy hogy életében fát csak erdőben látott…  Fogalma nincs mi az fával tüzelni. Erre próbáltam vele ezt megértetni, de ebből megint az én mocskolásom jött ki…. Belefáradtam, de tudom, és ne is mondjátok, minek vagyok itt?? Leírtam, egyelőre nem vagyok abban a helyzetben, hogy váltani tudjak. Míg napról napra minden pénzem ki van számolva, és ettől az embertől 10 Ft-ra nem számíthatok. De az anyjának sincs több esze, hogy ezt elnézi. Össze kell magam szedni. És mentesíteni kell magamat ilyen emberektől. Kibuktam nagyon ezen a tegnap estén, azon meg pláne, hogy nem egyszer hangoztatta, hogy minden kapcsolatából innét csak elvittek, hozni nem hozott senki, most a volt feleség, aki agyon lopta pénzzel, mert ezt ő mondta el nekem. 7 év után 8 millióval szállt ki a házasságból, úgy hogy elmondás szerint egy bőrönddel jött ide, nem rossz teljesítmény..és aki a pénzét más férfira költötte csalta füvel fával az a szuper nő… hát ez aztán kiverte a biztosítékot nálam. És a lelkem ismét romokban hevert. De én választottam, és én tűröm ezt. De megmondtam neki is, eljön az én időm, és mindenki visszakapja az élettől, amit ő maga ad. (sokadszorra írom le, azért hogy erősítsem, magam és benneteket is ezáltal a mondat  által) A volt feleség is megkapja, az édesapja szenvedése által… Nem kívánok rosszat senkinek, az életem azért is tart itt ahol tart, de semmi nem marad büntetlenül…  ha „api” mást nem azt átgondolhatná, és ezt is elmondtam neki, ha nekem fájdalmat okoz, azzal a saját gyermekét is bántja, mert ami nekem rossz, az neki is rossz, ha tőlem elvesz, olyan mintha tőle venné el. De hogyan tudná az, aki életében nem adott semmit. Szeretet sem, pedig az nem kerül pénzbe.  Tulajdonképpen a lelkemnek fáj. És jó hogy kiírhattam magamból… 

 

2013.03.17

Kedves Olvasóim! Ezen Müller Péter idézettel, kívánok kellemes vasárnapot mindenkinek!

 "A vallás elválaszthatatlan a csodától.
És itt nemcsak a csodás tettekről és legendás eseményekről van szó, hanem az imádságról is.
Imájában az ember azt kéri az Istentől, hogy tegyen csodát.
Csoda alatt azt érti, hogy lépjen át az Úr a kérlelhetetlen törvényeken, és változtassa át a nehéz valóságot. Könnyítsen a súlyos életterheken, lágyítson a fájdalmon, segítsen gondolatai, reményei és vágyai megvalósulásában.
Keresztény szóval az imádság kegyelmet kér törvény helyett.
A kegyelem pedig – ebben a kőkemény törvényvilágban – csoda."

Olvassátok Lukács evangéliumi sorait is:

Lukács 6,27-36: …Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak. Aki egyik orcádat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza. És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, aki veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik. És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama Magasságos Istennek fiai lesztek: mert Ő jóltevő a háládatlanokkal és gonoszokkal.

Legyetek azért irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas.Ki megbánt, ne haragudj! Ha valaki nem adja meg a tartozásod, ne perlekedj! Imádkozz érte, vezesd Jézushoz, és meglátod minden jóra fordul. Hatalmas tehertől szabadulsz meg, és az Úr mindenért kárpótol. Dicsőség Istennek Jézus nevében!

 

2013.03.18

 

 

 

Üdvözlök Mindenkit! Ismét hétfő van, munkanap.... Rengeteg dolog volt ezidáig, ezért csak most tudtam jelentkezni. Reggel sírással indítottam a napomat. Néha én is elgyengülök. Egész éjjel imdákoztam, ébren aludtam. Mostanában nem vagyok túl jól. Agyon idegelem magam, és az anyám megint vagyis folytonosan csinálja a magán cirkuszt, már már elviselhetetlen helyezetet teremtve ezzel. Úgy él, mintha mindennap  "kivégzésre" várna. Állandóan siránkozik valamiért. Pedig a helyzet korántsem olyan cudar, mint ahogy ő maga gondolja, vagy inkább előadja. Az apámat a sírba fogja tenni ezzel a viselkeéssel, tegnap már az unokájával sem volt hajlandó tárgyalni, mert éppen puffog. Nincs kibékülve a sorsával, semmilyen formában. Egy csődtömeg. És talán az idegesít a legjobban, hogy átlagosan élnek, mindenük meg van, nincs betegség, van mit enni, de éhen akar halni. És ez így lenne ha milliói lennének a számlán akkor is. Tudom ismerem. Az apám egy áldott jó ember, soha semmiért nem szól, mindent megcsinál neki, inkább ad, csakhogy bármiből is elvegyen. Az anyám pedig a három napban egy mondatot nem szólt hozzá nem beszélt vele. Mindegy. Abba nem gondol bele ezzel csak árt, mint sem használ. De én már belefáradtam, ő ilyen marad, soha nem fog megváltozni. Inkább haza sem megyek, hogy ne lássan, mit művel. De rájöttem, igazából az a legnagyobb baja, hogy megszületett, és azért a környezetét bünteti. A mai napon én is a túlélésért küzdök. De van ilyen nap is.. Még az a szerencse a hütőből volt mit elhozzak enni, mert különben éhen halnék. A telefonom már nem működik, nincs  rajta pénz. De fel a fejjel....

 

2013.03.19

 

Szép napot...Elnézést kérek, most van annyi időm, hogy írjak nektek. Itt vagyok a tegnapi elkeseredett nap után. A helyzet ma sem jobb, de átvészelhető. Nincs mit tenni, menni kell tovább. Az idő viszont sokkal jobb, örüljünk annak nemsokára visszatér a tavasz.  Íme egy történet nektek:

 

Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.

Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent. Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: Hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!

Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá.
 A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket. Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.

Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült. Isten így szólt hozzá:
Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.

 

2013.03.20

 

Isten Áldása! Tegnap megint voltak történések kedves Barátaim! Este "apival" igaz nem veszekedtünk, de meg van ismét a saját véleményem. Egész nap szinte nem váltunk szót, kivéve, ha ő valamit akar, vagy intéztet velem, máskor nem telefonál nekem. Isten nyugosztalja meghalt a volt feleség édesapja, vasárnap. Meg is tettem a megfelelő lépést, őszinte részvétet és sok erőt kívántam.  Tegnap meg mertem kérdezni, hogy hogyan rendelünk koszorút, és minden voltam csak jó nem! A válasz mit törődök vele,nem az én dolgom. Össze vissza beszélnek, mindenki, elegem van, mintha nem egy család lennénk. De eldöntöttem nem is érdekel. Az anyja és ő össze vissza susmásolnak a hátam mögött. Szinte maguk sem tudják követni kinek mit mondanak. Csak azt nem értem ebben az egészben, miért nem akkor becsülték meg  a volt feleséget mikor ott volt. Ő is másnál kereste a boldogságot. Mindennek elmondták, most meg.. Ezerszer megmondtam nem akkor kell valaki után sírni mikor már nincs. Akkor kell megbecsülni amikor ott van. De honnét és tudnák ezek.... Mikor semmiről fogalmuk sincs.  Család, szeretet náluk tabu téma... 

 

Nagyon rossz, hogy nincs kivel megbeszéljek dolgokat. Én vagyok az aki  le van írva, pedig a munkahelyemen szeretnek és számít a munkám. Itt legalább nem kell gyomorgörccsel lennem. És néha még köszönetet is kapok. A honlapom is azt példázza, hogy van aki kiváncsi arra amit írok, és mondok. Ezek jó dolgok.  Jó lenne ha lenne egy igazi társam akivel mindent megbeszélhetek, és igazi társam lenne, nemcsak a jóban, hanem a bajban és a nehézségekben is. De már az elég lenne, ha megkérdezné valaki, mi volt a munkahelyemen, hogy vagyok, van-e amiben segíthet. De tudom egyszer eljön az én időm is, ahogy már oly sokszor írtam. További szép napot Mindenkinek!!

2013.03.21

Van egy könyv egy nagy teremben, az életkönyve ez,
sok-sok kép van benne, s millió fejezet,
mely leírja az emberek életét, megmutatja mennyit érünk,
benne van, a születésünk, s az hogy meddig élünk.
Leírja szomorúságunkat, vágyainkat, örömünk,
megmondja, hogy ki lesz gazadag, s ki lesz szegény közülünk.

Vérből vannak a betűi, nem egy színes költemény,
hisz az is benne van, hogy az élet milyen kőkemény,
kegyetlen és visszataszító történetek sora,
rablók, gyilkosok és elmebetegek kora.

Egyik este arra jártam, s én is fellapoztam,
sok mindent megértettem, amit eddig nem is tudtam
Ráébredtem arra, hogy az élet nem csak játék és mese,
mert szomorú volt a könyv, bánattal volt tele.

Hátat fordítottam hát s el akartam indulni,
de zajt hallottam, s muszáj voltam megfordulni.
Kinyílt a könyv s egy sötét oldalt láttam,
egyre világosabb lett, amint fölé álltam.

Elolvastam lapjait, s megtöröltem arcomat,
egy képet láttam magamról, s mellette a sorsomat.
(ismeretlen szerző)

 2013.03.22.

Üdv Mindenkinek, kedves Olvasók! Itt vagyok, csak ma rengeteg dolgom volt, az idő pedig csak úgy repült. Itt a hétvége, az idő nem annyira kedvező, de szerintem azért mindannyian relaxáljunk egy kicsit. Ma a szüleim elviszik a gyermekem, így marad egy kis idő magamra, sok mindent tervezek. Rákészülök többek közt a közelgő húsvétra, elmegyek templomba is, és tervezem, hogy meggyónok. És amit még szeretnék igazán az nem más mint aludni, estétől reggelig, egyben szakaszok nélkül.  És takíratni is fogok. Ilyenkor tudom a lakást felborítani, mikor nincs itthon a lányom. Ilyenkor alaposabb vagyok mint máskor.

A fejem nagyon szétszort, 2 hete erúős diétába kezdtem, egyrész spórolás miatt kötelező volt, másrészt nem érzem magam jól a bőrömben, télen ilyenkor mindig feljönnek rám a kilók. 57 kilóval nem tartozom a kövér emberek közé, de még is ha felszalad pár kilo azt hamar megérzem. És arra végképp nincs pénzem, hogy a ruhatáramat is lecseréljem. Így marad az ingyen fogyókúra. Most, hogy megvonom az ételt, néha szédülök, nem vagyok a csoki nélküliséghez hozzászokva, van úgy ha rossz kedvem volt egy egész táblát meg bírtam enni. Most meg nem is tudom mikor ettem, pedig ma ebédidőben nagyon csábított egy a boltban. De ellene mondtam.

Folynak az esküvői előkészületek is a testvéremnél. Április 20 mindjárt itt van.. Kis esküvő, egyébként is a születendő gyermekre kell most gondolni. Nem  a nagy falncolásra, a legszűkebb rokonság lesz ott.  Tehát van mindig valami amire készülni kell. Ezodáig igaz még egy nagy feladatot meg kell oldanom. Kérlek benneteket gondoljatok rám, és imádkozzatok értem. Egyenlőre nem írom le , ha sikerül akkor megosztom veletek. Most búcsúzom, holnap találkozunk.. Szép napot.

2013.03.23.

Kedves Olvasó!

Szomorú, de megint siránkozással kezdem a napot. Tegnap nagyon elfáradtam, sokat dolgoztam a ház körül, és megcsináltam a húsvéti takarítást is. Mivel a gyermekemet elvitték a nagyszülők volt rá időm, este fél 10 kor végeztem. Tudom női dolog, és gondolom, vagytok ezzel páran. Tegnap „api” ennek ellenére, hogy mindent megcsinálok, pufogóra vette a figurát, hogy én rossz anya vagyok mert a gyermekemet 2 hetente elengedem két napra  a nagyszülőkhöz. Ellenben ő, akihez 2 hetente engedi a volt felesége a gyereket, van a legjobban kikelve magából, hogy a milyen önző a volt felesége, mert így csinál. De ettől még minden szuper, azt elfogadja. És ma mondtam neki, TE ugyan olyan önző vagy. Persze most nincs csavargás, nincs újabb haveri névnap, nincs ma kocsma, így legyen úgy, ahogy ő akarja, persze ha ezek lennének, a gyerek nyugodtan maradhatna a nagyiéknál, ahol imád, és az apámat a kislány jelenléte tartja életben. De ez nem számít, mindent lökjünk félre, mert ő így akarja, és ezért úgy bánik velem, mint egy leprással, és el is kerül, egy árva szót nem szól, ha szól is bután és flegmán.  Ilyen ember ez. Tudom, és nem akarom magam százszor ismételni, de szeretnék kivárni. Inkább én sem szólok csak magamban rágódók az egészen, hogy Isten hogy és miért teremtett ilyen embereket a földre. És olyan jó lenne, ha egyszer igazán nőnek érezhetném magam mellette, de ez soha nem volt és tudom nem is lesz. Nem tudom mit vár az élettől. Tudjátok, van pénze, ezt is elmondtam ezerszer. De mire megy vele, egy lelki szegény. És mindig azokba rúg bele, és azokkal beszél csúnyán, akik tesznek érte, és akik szeretik. A saját anyjával is olyan hangnemet üt meg néha, hogy bicskanyitogató. Tönkre teszi a körülötte lévő embereket, és akik innét elmentek, ebből a kapcsolatból, csak jót kaptak és talpra álltak. Egy 40 éves embernek ez nem elgondolkodtató.

A másik dolog, megint feltorlódtak a tartozásaim. Na, nem vészesen, de megint alig bírom összekaparni, majd amit fizetni, kell. Repkednek az ezresek. És az a szomorú az az, hogy megdolgozom tisztességes helyen a pénzemért. 2 diplomával 17 év munkaviszonnyal a hátam mögött szinte éhbérért dolgozom. Se étkezési jegy se semmi, amit lehetett elvettek tőlünk. 2 év után mertem kérni egy széket, mert a derekam leszakad a helyéről, olyan a szék. Szerintetek mi volt a válasz? Nem lehet venni, nincs rá keret. Hát azt ültetném oda napi 8 órában, aki ezt a döntést hozta, szenvedjen púpos háttal. Nem kesergek, csak felháborodok azon, igaz hol vagyok én a szakmunkás közfoglalkoztatott 47 ezertől havonta, hogy teljesen tönkreteszik a középosztályt, és lesz egy lecsúszott szegény meg egy marha gazdag réteg.  Dolgozni pedig többen akarnak, vagy szeretnének, mint nem. Most hogy nem élünk házasságban, és egyedüli anyaként nevelem a gyermekem, arra leszek, kíváncsi mikor veszik el tőlem a családi pótlékot. Tudom, feleslegesen háborgok ezen.  De ez legalább nem kerül pénzbe. A forintunk úgy is a béka segge alatt van.

De adjunk hálát Istennek, hogy van fedél a fejünk felett, és van mit enni… És hitünk legyen , maradjon, hogy mindenből van kiút, és lesz jobb.

2013.03.24

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél egy éjjel megjelent egy angyal és
csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, megtalálja az igaz szerelmet és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.
Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:
"Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi. ,,
"Én neked nem ezt ígértem - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a LEHETŐSÉGÉT ígértem neked, de Te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel." Az ember megdöbbent. ,,El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" - mondta.
"Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de Te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit?" - kérdezte az angyal.
Az ember bólintott.
"Mivel Te visszautasítottad a megvalósítást, az ezeket az ötleteket néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől. Ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.
És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon, és a túlélőket kimenteni, de Te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat. Ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál."
Az ember szégyenkezve bólintott.
"Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna Téged. - mondta az angyal.
És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez, egy olyan emberhez, mint Te, féltél, hogy elutasít, és inkább lemondóan elmentél mellette. ,,
Az ember újra bólintott, de már sírt.
"Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lehetett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben."
Hasonló lehetőségek mindannyiunk életében adódnak, de sajnos gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy észrevegyük és éljünk is az adott lehetőségeinkkel.
Mi sem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi sem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat a másik emberre, mert félünk a fájdalomtól, hogy mi lesz ha elveszítjük.
De még nincs veszve semmi. Mi még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket... sőt mi magunk is elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket, saját magunk számára!

Kedves Olvasóim! Legyen ez tanulság. Igen én is megcsinálom azt amire más azt mondja, ez lehetetlen, és ebből úgysem állsz fel. De felállok, és megcsinálom. És igen tudom azt, hogy lesz erőm, mert Isten soha nem hagy magára.

2013.03.25

Egy idős házaspár Finnország egyik falujában sokszor beszélt Jézus szeretetéről. Ez részben bosszantotta az embereket, részben kiakasztotta őket. Nagy gyűlöletet is kiváltott, különösen a fiatalok között. De ők beszéltek tovább Jézus szeretetéről. Legtöbben nevettek rajtuk. S páran a fiúk közül - ahogy ez általában lenni szokott - kitervelték azt, hogy majd ők megvakargatják ezt az idős hívő házaspárt, hogy igazi-e ez a hit vagy nem.
 Egyik éjjel leszedik a házukról az összes cserepet. Aztán, ha beázik a házuk, akkor majd kiderül, hogy milyen hívők is ők. Neki is láttak a munkának, szorgalmasan szedegették a cserepeket, és az öreg bácsi ezt észrevette. Beszólt a feleségének, hogy hozd ki a kolbászt, a sonkát, a kenyeret meg az uborkát, amijük volt, mert nagy munkában vannak ezek a fiúk. Biztos megéheznek. És megterítettek ott nekik, és kiszólt, hogy gyertek be, mert látom, hogy sokat dolgoztatok eddig is, egyetek egy kicsit, akkor jobban bírjátok a munkát.
 Azok ott összekacsintottak, hogy na hát, ezek az öregek még enni is lehet, menjünk csak be. Leültek az asztalhoz, és akkor a bácsi elkezdett imádkozni. Szokásos asztali áldást, és elkezdett imádkozni külön-külön minden fiúért, hogy ismerjék meg Jézus Krisztust, mert nagy szükségük van rá. Nehezen ment le nekik a kolbász meg a sonka. Aztán szépen csöndben fölálltak, és visszarakták a cserepeket.
Én tudom, hogy nem kell olyan naivnak lennünk, hogy ez mindig így megy. Van, amikor leszedik, és el is viszik a cserepet, és nem rakják vissza. És hiába a sonka és kolbász, az sem hat, mert a világ az a farkastörvények mentén rendezkedik be, de időnként azért olyan is van, hogy megbánják, hogy megértik, hogy visszarakják, hogy elszégyellik magukat, és esetleg rá is kérdeznek, hogy honnan az erő és a józanság?
 Nem az van, hogy per, bíróság, és majd öt év múlva ítélet, amikor a ház esetleg már régen összedőlt. Arról nem is beszélve, hogy az idős házaspár mennyi mérget spórolt meg magának. Nem? Nem kellett illetékeket befizetni, fellebbezésre, mert nem kellett a perköltséget sem fizetni. Úgy fogták fel, ahogy ezt igazán kellett. Mindent egy lapra tettek fel - lehet ezt is mondani. Hátha bejön. Most nekik éppen bejött. Ez volt ott Isten akarata.
 És nagyon sokszor így áll hozzá valaki, és nem az történik, hogy a másik fél sírva, zokogva megbánja, hanem esetleg még jobban megkeményedik, és még gonoszabb lesz. Mert a sötétedő világban lassan ez lesz a természetes, és nem az előbbi.

FOLYTATÁS MINDENNAPJAIM TÖRTÉNETE 3 RÉSZBEN...

<

Oldal: Mindennapjaim történetei 2 rész.
Szent Rita aki a legnehezebb helyzetekben is segít.. - © 2008 - 2024 - szentrita.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat